A víz, ez a létfontosságú és kimeríthetetlennek tűnő erőforrás, egyre szűkösebbé és értékesebbé válik a felgyorsuló éghajlatváltozás, az antropogén nyomás és a természetes ökoszisztémák romlása miatt. Bár Románia gazdag vízrajzi hálózattal és előnyös földrajzi helyzettel rendelkezik, egyre gyakrabban szembesül a hidrológiai egyensúlyhiányokkal, a tartós aszályokkal és a vízkészletek egyre növekvő felhasználásával. Az elmúlt időszakokban végzett tanulmányok részletes képet adnak Románia vizeinek jelenlegi állapotáról, rávilágítva a vízkészletek degradációjának riasztó tendenciáira. A várostervezés és a térrendezés során alkalmazott zöld megoldások hasznosak lehetnek e létfontosságú erőforrás fenntartható használatában.
Románia természeti és vízrajzi adottságai
Romániát gyakran vízben gazdag országnak tekintik, több mint 78 000 km folyóvízből álló kiterjedt vízrajzi hálózattal, 3500 természetes és mesterséges tóval, valamint értékes földalatti örökséggel. A konkrét adatok azonban jelentős kiszolgáltatottságra utalnak.
A megújuló vízkészletek mennyisége mintegy 40 milliárd m³/év, ami mintegy 1840 m³/lakos/év, az európai átlag alatti, és közel áll az ENSZ vízügyi küszöbértékéhez (1700 m3/lakos/év). Az ország déli és keleti részein ez a szám drámaian csökken száraz nyarakon.
Vízkészleteink nagy része a Dunából származik, ami vízellátásunk nagy részét külső tényezőktől teszi függővé. Aszályos időszakokban a Duna vízszintje jelentősen csökken, ami negatívan érinti mind a vízellátást, mind a vízenergia-termelést.
Kiszáradt folyók és hosszantartó aszály
A hidrológiai válság egyik legdrámaibb megnyilvánulása számos folyó és patak fokozatos kiszáradása. Az elmúlt évtizedben egyre több vízfolyás nyáron puszta száraz völgyekké redukálódott. Ezek a jelenségek gyakoriak az alacsony hegy- és dombvidékeken, de különösen a Román-alföldön, Dobrodzsában és a Moldvai-fennsíkon.
Például Bărăganban és Moldova déli részén az olyan folyóvizek, mint a Călmățui, Gălățui, Bârlad, Elan és mások, egyre hosszabb olyan időszakokkal rendelkeznek, amikor egyáltalán nem folyik víz. Az ország déli részén az olyan folyók, mint a Vedea vagy a Mostiștea, drámai csökkenést mutatnak, ami hatással van a települések és a tőlük függő ökoszisztémák vízellátására.
Ezt a valóságot súlyosbítja az egyre gyakoribb és elhúzódó szélsőséges szárazság. Az ANM és a Román Nemzeti Vízügyi Hatóság (ANAR) szerint 2022, 2023 és 2024 a közelmúlt legszárazabb évei közé tartozott, a nyári hónapokban a folyók vízhozamai rekordszintű csökkenést mutattak.
Növekvő nyomás a vízfogyasztásra
A rendelkezésre álló erőforrások csökkenésével párhuzamosan a vízfogyasztás növekvő tendenciát mutat. A vízhasználat intenzív a mezőgazdaságban, az iparban és a városi környezetben, ahol:
- Nem hatékony ellátóhálózatokat tartanak fenn (egyes településeken a veszteségek meghaladják a 30%-ot)
- A vízhatlan épített felületek mennyisége jelentősen növekszik
- Az ivóvizet olyan célokra használják, amelyek újrahasznosított- vagy esővízzel is fedezhetők lennének.
Ugyanakkor a száraz időszakokban nélkülözhetetlen öntözés növeli a talajvízkészletekre nehezedő nyomást. Egyes területeken a talajvíz szintje több mint 4 métert csökkent az elmúlt 15 évben.
Vízminőségi problémák
Románia a mennyiségi hiány mellett komoly vízminőségi problémákkal is néz szembe. A felszíni vizek mindössze 39%-a van megfelelő ökológiai állapotban. A többi minőségét a következő tényezők befolyásolják: a mezőgazdaságból származó szennyezés (nitrogén és foszfor); tisztítatlan szennyvíz (különösen vidéki területeken); ipari szennyeződések és újonnan megjelenő szennyező anyagok (mikroműanyagok, gyógyszerek). Emellett a lakosság mindössze 59%-a csatlakozik szennyvízhálózathoz, a tisztítótelepek harmada pedig elavult technológiával működik.
Fenntartható megoldások a várostervezésben és tájépítészetben
Románia része a Vízügyi Irányelveknek és az EU Vízügyi Stratégiájának, de az intézkedések végrehajtása lassú és egyenetlen. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervek komplex beavatkozásokat írnak elő, de helyi támogatás és az intézmények közötti koordináció nélkül hatékonyságuk továbbra is korlátozott.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a hagyományos megközelítés már nem elegendő. Ökológikus megoldásokat kell alkalmazni, különösen a városi területeken, ahol magas a fogyasztás, és a vízhatlan felületek kihangsúlyozzák a hidrológiai egyensúlyhiányt.
A gyors urbanizáció és a klímaváltozás tökrében, a vízkészletek megőrzésének egyre ígéretesebb megközelítése a zöld megoldások integrálása az építészetbe, a várostervezésbe és a tájépítészetbe. Ezek a megoldások nyilvánvaló esztétikai és ökológiai előnyökkel járnak, ugyanakkor aktívan hozzájárulnak az intelligens vízgazdálkodáshoz, csökkentik a vízfogyasztást, megszűrik a szennyeződéseket és támogatják a természetes talajfeltöltődést.
Ennek a jövőképnek a központi szempontja a nagy vízfogyasztást és folyamatos karbantartást igénylő hagyományos pázsitoktól való fokozatos elmozdulás az új éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodó, ellenállóbb növényzet javára. A pozsgás növények, a szárazságtűrő őshonos fajok és a biodiverz virágfajok hatékony megoldást jelentenek a városi tájakon. Öntözőrendszerek nélkül is jól fejlődnek, támogatják a helyi biodiverzitást, táplálékot és menedéket biztosítanak a beporzó rovaroknak.
A zöld kép teljessé tétele érdekében az extenzív zöldtetők praktikus és esztétikus alternatívát kínálnak. Leggyakrabban varjűhájfélékből (Sedum fajokból) állnak, kevés karbantartást igényelnek, ellenállnak az extrém körülményeknek, és segítik a csapadékvíz kezelését a víz visszatartásával, szűrésével és a városi szennyvízrendszerbe történő fokozatos kibocsátásával.
Ugyanakkor az esővíz tárolása és újrahasznosítása elengedhetetlen a fenntartható társadalomban. Egyszerű és hatékony rendszerek – mint például gyűjtőtartályok vagy csapadéktárolók – beépítésével az esővíz tárolható és újra felhasználható öntözésre, zöldfelület-karbantartásra vagy más háztartási és környezeti felhasználásra. Száraz időszakokban ezek a tározók létfontosságúak a növényzet fenntartása és az ivóvízhálózatokra nehezedő nyomás csökkentése szempontjából.
Az erőforrások megőrzésében a növényzet és a közvetlen vízgazdálkodás mellett kritikus szerepet játszanak az anyagok és a városi infrastruktúra. A beton és az aszfalt vízáteresztő anyagokkal, például porózus burkolattokkal való cseréje lehetővé teszi a víz beszivárgását a talajba, és megakadályozza a nem kívánt felhalmozódást az úttesten. Ugyanakkor a városokban az olyan elemek integrálása, mint a növényi vízgyűjtők, esőkertek vagy zöldsávok, hozzájárulnak egy „kék-zöld” infrastruktúra kialakításához – egy funkcionális hálózathoz, amely egyensúlyban tartja a városi és ökológiai igényeket. Csökkentik a városi áradások és a gyors lefolyás kockázatát, ugyanakkor természetesebb környezetet biztosítanak, a lakosok életébe visszahoznak egy csipetnyi természetet, és hozzájárulnak a jobb városi életminőségéhez.
E zöld és fenntartható megoldások bevezetésével a jövő városai a fejlődés és a természet egyensúlyának modelljévé fejlődhetnek – egészségesebbé, ellenállóbbá és felelőssé válnak a létezésünket fenntartó erőforrásokért. A víz pedig továbbra is a legértékesebb kincsünk: létfontosságú, törékeny és nélkülözhetetlen elem, kötelességünk, hogy tisztelettel, intelligensen és tudatosan bánjunk vele.
