Ebben a cikkünkben cégünk tájépítészét, Gáll Esztert mutatjuk be, aki művészi látásmódját és mérnöki tudását ötvözve dolgozik azon, hogy a természet és az épített környezet harmóniáját megteremtse. Ismerjétek meg szakmai útját, inspirációit és azt a szemléletet, amely munkásságát meghatározza.
Eszter tanulmányait a Temesvári Nyugati Egyetem Iparművészeti Karán kezdte textil-designer-ként, majd a Bánáti Mezőgazdasági és Állatorvosi Egyetem Tájépítészeti Szakán folytatta. Munkáját mindig is a művészetek határozták meg, alkotásaiban rendszerint fellelhető az ember és a természet kapcsolatának vizsgálata. Noha nagyvárosi környezetben nőtt fel, gyermekkora során rendkívül sok időt töltött vidéki nagyszülőknél a hegyekben, a természetben, ami különös kettősséget alakított ki benne. Ez a kontraszt arra inspirálta, hogy megtalálja az egyensúlyt, harmóniát a mesterséges és a természetes világ között. Így nem véletlen az, hogy olyan területen helyezkedett el, ahol ez a két világ találkozik és ötvöződik. Jelenleg ugyanis zöldtetőkre specializálódott szakemberként azon munkálkodik, hogy visszahozza a kiszorított természetet a nagyvárosi emberek életébe, a zöldinfrastruktúrán keresztül. Meggyőződése, hogy egy harmonikus világban az épített és a természetes környezet egymás mellett létezhet.
“Az ember nem élhet kizárólag mesterséges, szögletes formák között; olyan tereket kell alkotnunk, amelyek összhangban állnak természetünkkel és lelkünkkel.”
Munkássága során, mint textilművész és tájépítész, gyakran találkozik azzal a kérdéssel, hogy ezt a két szakterületet hogyan egyezteti össze, hiszen míg az egyik egy művészi, szabad ágazat, a másik precizitást, mérnöki, urbanisztikai és botanikai ismereteket igényel. Véleménye szerint a kérdés kulcsa pontosan az ember és a természet közötti kapcsolatban rejlik. Ez egy örökérvényű téma, amely számos művészt inspirált, és amely az ő alkotói gondolkodásának is középpontjában áll.
Művészeti munkáiban gyakran megjelentek azok a motívumok, amelyek tájépítészeti projektjeiben is visszaköszönnek: organikus formák, a természet inspirálta motívumok, a növényvilág sokszínűsége és textúrái. Ez az interdiszciplináris szemlélet különleges szabadságot biztosít munkáinak, és lehetőséget teremt a két terület közötti kapcsolatok feltárására, harmonikus összefonódására. Nézetei szerint a művészet és a téralakítás nem áll távol egymástól, hiszen mindkettő egy alkotási folyamat, amely beavatkozik a környezetünkbe és plusz értéket ad hozzá.
„A modern világban az ember egyre inkább eltávolodik természeti gyökereitől. A gépek, gyárak, mesterséges infrastruktúrák és virtuális valóságok által dominált térben szükségünk van arra, hogy fellélegezzünk, megtaláljuk az egységet azzal a környezettel, amiből valójában származunk, aminek szerves részét képezzük. A föld, a természet a mi valódi otthonunk és a lényünknek az eredendő forrása. A modern világ urbanizációja, az energiaválság, a városi hőszigetek kialakulása és a biodiverzitás csökkenése olyan problémák, amelyekre a tájépítészet és a művészet egyaránt reflektálhat: segíthet az emberek érzékenyítésében, a figyelemfelhívásban, a természettel való kapcsolat újrafelfedezésében.”
Nagy hatással voltak rá olyan alkotók, akik a természet és a művészet kapcsolatát vizsgálták. Inspirációt merített a land art művészeti irányzat képviselőitől, mint Christo és Jeanne-Claude, akik monumentális tájinstallációikkal hívták fel a figyelmet környezeti és társadalmi kérdésekre. Ugyanitt emlthető Ana Lupas installációs művész, aki erős társadalomkritikát fogalmazott meg a modernizációs törekvésekkel szemben. Az építészet terén Le Corbusier és Hundertwasser gondolatai is jelentős hatást gyakroltak munkásságára. Le Corbusier szerint az épített környezetnek helyet kell biztosítania a természet számára is. Az épületek tetejét az ötödik homlokzatként kezelte, és szorgalmazta a zöldtetők kialakítását. Hundertwasser elutasította a merev, szögletes formákat, hangoztatva, hogy az emberi lélek is kerek, nem pedig egyenes vonalú, és építészként elsőként alkalmazott növényzettel borított épületeket.
Eszter nézetei szerint a modern épített környezetnek nem csupán esztétikai szempontból kell megfelelnie, hanem aktívan hozzá kell járulnia a fenntarthatósághoz és az ökológiai egyensúly megőrzéséhez is. A városi zöld infrastruktúrák, a biodiverzitás támogatása és a fenntartható tervezési elvek mind kulcsfontosságúak abban, hogy a jövő városai élhetőbbek és környezetbarátabbak legyenek.
Munkássága egyfajta híd a művészet és a térrendezés között – egy olyan út, amely lehetővé teszi az ember és természet harmóniájának visszaállítását egy egyre inkább digitalizálódó és urbanizált világban.
