Napjainkban a beporzók veszélyben vannak
A modern világ számos változást hozott, különösen a sűrűn urbanizált területeken; a természetes élőhelyek csökkenése mellett a biodiverzitás csökkenésének veszélye is megjelent. A beporzók eltűnését több egyidejű, aktuális társadalmi és ökológiai problémákkal összefüggő tényező okozza. A fő okok között szerepel a klímaváltozás; a légköri szennyezés; a városi területek növekedése és fejlődése, ami a természetes élőhelyek elvesztéséhez vezet; a mezőgazdasági területek jelentős növekedése, az intenzív mezőgazdasági gyakorlatok, a növényvédő szerek használata; biotikus kölcsönhatások átszervezése, invazív rovarfajok megjelenése.
A fő beporzó fajok a méhek, poszméhek, darazsak, lepkék; de bizonyos bogárfajok is képesek beporzásra.
A beporzók nélkülözhetetlenek az élelmiszertermelésben, a legtöbb mezőgazdasági növény, gyümölcs és zöldség beporzással jön létre, és elvesztésük világszerte veszélyezteti az élelmezésbiztonságot. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) méhészeti szakértői szerint a világ élelmiszertermelésének egyharmada a méhektől függ. A beporzóktól függő élelmiszertermelés 300%-kal nőtt az elmúlt fél évszázadban, éves piaci értéke 577 milliárd dollár az Egyesült Államokban. A beporzástól függő élelmiszer-termelés volumennövekedése ellenére a beporzások száma folyamatosan, riasztó mértékben csökken, napjainkban elmondható, hogy egyfajta armageddon vagy rovarapokalipszis zajlik.
"A kihalási válság közepén vagyunk, de sok ember számára ez megfoghatatlan. Talán a beporzók jelentik a tömeges kihalás vészharangját."
A legtöbb ember városokban él; jelenleg a világ lakosságának 56%-a él városokban, 2050-re ez az érték eléri a 70%-ot. Ezért a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás a városi területeken egyre fontosabbá válik. Elkerülhetetlen, hogy megtegyük a szükséges intézkedéseket a beporzások megőrzése és visszaállítása érdekében, és a városi környezet fenntartható fejlesztéssel, ill. ökológiai megoldásokkal megfelelő hellyé válhat ehhez. A zöldterületek jelentősége egyre növekszik a városokban, és ezek a városi területek a beporzó rovarok menedékévé válhatnak. Ebben a tekintetben a városi zöldfelületek fő szerepe a minél nagyobb területű élőhelyek kialakítása, az állattani hálózatok összekapcsolása, ökológiai folyosók biztosítása, hogy minél nagyobb mozgásteret biztosítsanak számukra, (a rovarok pl. egész kilométereket lefedhetnek repüléssel).
Bár a beporzókat a fokozatos kihalás fenyegeti, sok esetben nem tesznek időben megfelelő intézkedéseket a probléma enyhítésére. A sikeres menedzsment leggyakrabban felmerülő akadályai a következők: információs és PR hiányosságok vagy tapasztalat hiánya; az érdekelt felek közötti koordináció hiánya; a projekt végrehajtásához szükséges pénzeszközök és személyzet hiánya; oktatási és képzési hiányosságok; a beporzóbarát területek társadalmi elfogadásának hiánya; a zöldfelületek nem megfelelő karbantartása stb.
Az európai nagyvárosokban azonban vannak olyan követendő kezdeményezések, amelyek a rovarok védelmében valósultak meg, és az innovatív városfejlesztési gyakorlatok bevezetése egy sor kedvező változást hozott.
Berlinben sikerült leküzdeniük a fent említett akadályokat a Berlini Beporzási Stratégia és a „Több Méhet Berlinnek. Berlin virágzik!” projekt révén, amelyet 2018-2019-ben fejlesztettek ki, több érintett fél bevonásával. A stratégia fő célja a méhek védelme és támogatása, a beporzók életkörülményeinek javítása Berlinben.
A célok eléréséhez a következő célokat tűzték ki: évelő vadvirágos rétek és fészekrakó helyek kialakítása; konzultáció és források biztosítása magán- és állami kezdeményezésekhez; oktatási anyagok, konferenciák, workshopok és rendezvények fejlesztése.
A probléma sikeres megközelítésének másik példája Párizs; a lakosság számához képest viszonylag kis területen (100 km² 2,27 millió lakossal, míg Róma például 1 300 km²-rel 2,8 millió lakossal) sok ember él együtt; ezért óriási kihívást jelent a biológiai sokféleség védelme. A beporzók csökkenésének veszélyét felismerve, számos intézkedés történt a rovarok védelméért, a minél több zöldfelület kialakításáért, a természetes élőhelyekbe történő minél kisebb beavatkozásokért, a meglévő zöldfelületek fokozott gondozásáért. A város ökológiai gazdálkodása tiltja a vegyszerhasználatot, és javasolja a fészkelési időszakok tiszteletben tartását, a zöldterületeken az éves kaszálások számának minimálisra csökkentését.
A város megfelelő ökológiai kezelése jelentős eredményeket hozott; egy nemrégiben végzett párizsi tanulmány kimutatta, hogy a jelentős agglomeráció ellenére, a város beporzó rendszere igen gazdag.
Rómában a városi felmelegedésnek a rovarok, különösen a beporzó fajok, evolúciójára gyakorolt hatását vizsgálták. Jelenleg nagyon kevés olyan tanulmány létezik, amely dokumentálja a hő városi beporzókra gyakorolt hatását. Az emelkedő városi hőmérséklet hatásait illetően a római kutatások kimutatták, hogy ez a hőmérséklet-emelkedés a fajok egyenletesebb eloszlásához, azaz a fajok sokféleségének csökkenéséhez vezetett, és az alkalmazkodóképesebb fajok váltak uralkodóvá. A hőmérséklet volt a fő meghatározója a városban élő vadméh-közösségek számának.
A kutatások kimutatták, hogy a városi erdők átlagosan 1,6 °C-kal hűvösebbek, mint a beépített területek, így a városi zöldítés megvédheti a vadon élő beporzókat, a zöldfelületek jó minősége pedig hozzájárulhat a virágforrásokhoz és menedékhelyekhez.
A bemutatott kutatások és megvalósítások alapján egyértelművé válik, hogy a fő célunk a zöldfelületek helyreállítása, fenntartása kell hogy legyen, természet alapú megoldásokat alkalmazva. A beporzókat meg kell védenünk az invazív fajoktól, amelyek negatív hatással lehetnek az ökoszisztémára.
Európában számos rendelkezés vonatkozik a biológiai sokféleség védelmére, és ezzel együtt a beporzórendszerre is.
Az EU természet-helyreállítási törvénye előírja a tagállamoknak, hogy “2030-ra fordítsák vissza a beporzópopulációk csökkenését, és ezt követően, 2030 után, háromévente mérve, emelkedő tendenciát kell elérniük a beporzópopulációkban, amíg el nem érik a kielégítő szintet”.
Az EU PoMs célja, hogy 2026-ig minden tagállamban beporzó-megfigyelő rendszereket hozzanak létre, majd 2030-ig egyesítsék az adatokat egy uniós beporzó indikátorba.
Ezeket a rendelkezéseket figyelembe véve a következő ajánlások fogalmazhatóak meg a hatóságok számára:
- A beporzók meglévő élőhelyeinek megőrzése
- Beporzási élőhelyek helyreállítása, létrehozása és összekapcsolás
- A talaj állapotának javítása
- Fészkelő és hibernáló élőhelyek kialakítása a vadon élő beporzók számára
- A fűnyírási gyakorlatok szabályozása (csökkentése)
- A vegyi növényvédő szerek használatának mellőzése, szabályozása, az EU előírásoknak megfelelően
- Invazív idegen fajok elleni védekezés
- Beporzóbarát őshonos magkeverékek termesztése
- A társadalom informálása a közösség bevonásával és környezettudatos neveléssel
- A városi beporzók megfigyelése
A város-zöldítési terveknek egy integrált és átfogó városi stratégia részeként kell megjelenniük, amely foglalkozik a biodiverzitás csökkenésével, enyhíti az éghajlatváltozás hatásait, és figyelembe veszi a városi zöldítés társadalmi aspektusait. Az intézkedéseknek cselekvés-orientáltaknak kell lenniük, és átfogó végrehajtási tervként kell működniük világos célokkal, határidőkkel és felelősségekkel.
Összességében elmondhatjuk, hogy a beporzók védelme érdekében erőteljes, konkrét politikai közbenjárásra van szükség, a megfelelő politikai szerveknek lépniük kell!
A CONVERDE – Romániai Zöldtetők, -falak és -homlokzatok Egyesületének oldalárol átvett tartalom
