"Az emberiség egy biológiai faj, amely biológiai környezetben él, mert mint minden faj, mi is mindenben kiválóan alkalmazkodtunk: a viselkedésünktől kezdve a genetikán át a fiziológiánkig, mindenben, ahhoz a bizonyos környezethez, amelyben élünk. A Föld az otthonunk. Ha nem őrizzük meg szent kötelességünkként az élet hátralévő részében, akkor önmagunkat veszélyeztetjük azzal, hogy elpusztítjuk azt az otthont, amelyben kifejlődtünk, és amelytől teljes mértékben függünk."
Modern korunkban, amelyet a gépek uralma és a tömeges urbanizáció jellemez, a természettől való határozott elhatárolódást tapasztaljuk. Az emberiség figyelemre méltó képzelőerővel és alkalmazkodóképességgel, az utóbbi evtizdekben új univerzumokat teremtett magának, olyan univerzumokat, amelyek valójában virtuális és mesterséges konstrukciók, nem igazán kézzelfoghatók. Online jelenlétünk, elköteleződésünk a virtuális közösségi média világában és a mesterségesen létrehozott rendszerekkel való interakciók mindennapi életünk alapvető elemeivé váltak.
A technológia és az urbanizáció által meghatározott jelenünkben a saját valóságunk metamorfózisának vagyunk tanúi. Mi vagyunk az új táj alkotói, a virtuális világoktól kezdve az általunk épített szerkezeti anyagokig. Az internet digitális infrastruktúrájától az üveggel és acéllal körülvett modern metropoliszokig minden az emberi törekvéseket és beavatkozásokat tükrözi.
Ez az átalakult valóság mindennapi életünk szerves részévé vált, uralja a mentális és fizikai terünket. Még ha fel is ismerjük a természettel való kapcsolat fontosságát egészségünk és jólétünk szempontjából, a természeti környezetben töltött idő egyre rövidebb és ritkább lett.
Sikerült uralnunk a természetet, befolyásolni és megváltoztatni a természet rendjét olyan intenzív mértékben, amilyenre az emberen kívül egyetlen faj sem képes a Földön.
A minket érintő negatív változások enyhítése érdekében csakis olyan világról álmodhatunk, ahol az ember újra felfedezi a természet valódi értékeit, ahol teret ad a természetnek, hogy újra virágozhasson.
E nézet szerint az ember nem kísérli meg a természetet merev, ember alkotta katonai rendbe helyezni, és a formákat a tökéletesség mércéjéhez hasonlítani. Szükségünk van térre és levegőre. Szükségünk van arra, hogy a monoton perfekcionizmusra törekvő rendezett formák sokaságából, a tökéletes geometrikus vonalak és formák szerint nyírt és ültetett bokrok, virágágyások és gyepszőnyegek között fellélegezhessünk (lévén ezek olyan elrendezések, amelyekben nincs mit keresnie azon fajoknak, amelyek elronthatnák az egységes ritmus ismétlődését).
Ahhoz, hogy ez a szemléletváltás megtörténhessen, nyitott és befogadó hozzáállással kell tekintenünk a természetre, amely körülvesz minket (vagy körülvenne, ha hagynánk). Akkor láthatnánk benne a milliónyi színt, formát, textúrát, felfedezhetnénk azt a valódi szépséget, ami nem a monoton szimmetrikus rendszerekben rejlik, hanem a természet valóságában. Akkor megláthatnánk a rendszert és a tökéletességet egy szirom vagy levél szerkezetében. Mert a tökéletesség a természetben rejlik, a növények számtalan sokaságában, a különböző, szabadon növekedő fajok sokféleségében. Akkor újra felfedezhetnénk, hogy ezek az organizmusok valójában sokkal közelebb állnak hozzánk, mint gondolnánk, sokfélék, színesek, változatosak és minden növény egyedi a maga módján, tökéletességeivel és tökéletlenségeivel együtt. Ami közös bennük, az az, hogy mind élni akarnak. Mind versengenek a napfényért és a tápanyagokért. Egyes fajok egy adott helyen jobban fejlődnek, mint mások, míg egy másik hely optimálisabb teret és feltételeket biztosíthat egy újabb növényfaj számára.
És ami még fontosabb, ha hagyjuk élni ezeket a növényeket, ha nem avatkozunk be a természet tevékenységébe, csak csodálóként és megfigyelőként veszünk részt benne, akkor fontos ökológiai szolgálatot teljesítenek nekünk, az emberiségnek, és ezt ingyen teszik, nekünk csak hagynunk kell, hogy végezzék a munkájukat. Mert ezek a növények amellett, hogy a betondzsungelbe varázsolnak egy csipetnyi valódi természetet, menedéket és táplálékot nyújtanak számos hasznos élőlénynek, amelyeket a globalizáció miatt a kihalás szélére sodortunk. Másrészt jelentős hűtőhatást biztosítanak számos túlforrósodott városi épített felületen. A mérések szerint míg egy gyepszőnyeg a nyári rekkenő hőségben elérheti a 40-42 Celsius-fokot, addig a biodiverz virágok gazdag és sűrű rétege a nyár legmelegebb időszakában sem haladja meg a 28 Celsius-fokot. Ez a jelenség a növények magas evapotranszpirációjának köszönhető, ami hűsítő hatást fejt ki a környezetre, ellentétben az épített felületekkel, amelyek felfogják a hőt és napnyugta után lassan leadják azt, úgynevezett városi hőszigeteket hozva létre. Végül, de nem utolsósorban a biodiverz felületeknek jelentős szerepük van a vízvisszatartásban, a csapadék 80%-át is vissza tudják tartani, megkönnyítve a városi szennyvízrendszer működését, az elmúlt években egyre gyakoribbá váló özönvízszerű esőzések idején.
A felforrósodott városok és a globális szinten problémákat okozó klímaválság miatt a mai modern tájépítészet már nem csupán esztétikai jellegű, hanem funkcionálisabb és többsíkú szerepet tölt be az élhetőbb városi környezet kialakítása érdekében. Ma a zöldövezetek tervezése során világszerte olyan szempontokat vesznek figyelembe, mint a biodiverzitás előmozdítása, természetes zöldfelületekkel rendelkező vadvirágos rétek létrehozása, a beporzók számára hasznos területek kialakítása, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez leginkább hozzájáruló növényfajok kiválasztása, az őshonos fajok támogatása, városi ökológiai folyosók létrehozása, amelyek összeköttetést biztosítanak a zöldterületek között az állatfajok számára, illetve olyan zöldfelületeket hoznak létre, amelyek jelentős mennyiségű esővizet képesek felszívni és megtisztítani. Angliában a biodiverz zöldfelületek megvalósítására irányuló intézkedések nem korlátozódnak a közterületekre, a magánterületek tulajdonosait is arra ösztönzik, hogy természetes zöldfelületeket hozzanak létre a magán udvarokban, ezzel is támogatva a természetes növény- és állatvilágot. Szorgalmazzák a steril és egybefüggő zöld pázsit behelyettesítését változatos típusú, lehetőleg őshonos növényfajokkal (évelőkkel, cserjékkel és fákkal), csökkentve a kaszálás és a fűnyírás szükségességét, és igazi természetes zöldfelületet biztosítva, amely előnyös mind az emberi élőhelyek, mind pedig az állatfajok számára.
A közeljövőben hazánknak is csatlakoznia kell ezekhez az erőfeszítésekhez, a szimmetrikus és egységes területrendezési trendet olyan zöldfelületekre fogjuk cserélni, amelyeknek az esztétikai szempontok mellett számos környezeti kihívással is szembe kell nézniük, hogy valóban fenntartható, gazdaságos és egészséges környezetet teremtsünk városainkban.
Ahhoz, hogy felkaroljuk és támogassuk ezeket a kezdeményezéseket, a társadalomnak fel kell ismernie az előnyöket, és be kell látnia a problémák súlyosságát, amelyekre ezek megoldást nyújtanak.
Ugyanakkor a növényekre, a fákra, a vízre és a talajra nem csak mint természeti elemekre kell gondolnunk, hanem az ökoszisztéma és a természeti körforgás szerves részeként kell tekintenünk rájuk, amelynek mi, emberek is szerves részei vagyunk, még ha ezt a nagyvárosi ritmusban néha el is felejtjük.
A különféle, díszfajtákban gazdag, komplex zöldfelületek fenntartása magas költségekkel jár, jelentős idő- és munkabefektetést igényel. Ez magában foglalja komplex öntözőrendszerek megvalósítását és jelentős vízfogyasztást is, amelyek a hosszú távú ökológikus városgazdálkodás szempontjából eredménytelenné válnak. Ebben a kontextusban fontos a rendelkezésre álló természeti erőforrásokkal okosan gazdálkodni, és a lehető legtöbbet megtakarítani. A pázsit, bár döntő szerepet játszik az oxigéntermelésben és a levegő káros anyagoktól való megtisztításában, folyamatos és alapos karbantartást igényel egészségének és esztétikus megjelenésének megőrzése érdekében. Ez a karbantartás olyan tevékenységeket foglal magában, mint a trágyázás, a levegőztetés, az öntözés és a rendszeres fűnyírás.
Ezzel szemben a biodiverz területek fenntartása sokkal gazdaságosabb, jellemzően olyan növényeket foglal magába, amelyek ellenállnak a szárazságnak és a szélsőséges időjárási viszonyoknak, a környezet védelme érdekében, és nem igényelnek öntözést a növényzet egészséges fenntartásához. Mivel egész évben változatos szín- és formavilágú virágzást biztosítanak, közben pedig menedéket és hajlékot nyújtanak a hasznos beporzó fajoknak, évente csak egy alkalommal ajánlott kaszálni őket. A levágott virágok magjai visszahullanak a talajba, és biztosítják a következő évi bőséges virágzást, amely gazdagítja majd a növényválasztékot. A biodiverz szőnyeg kaszálás után ősszel újra feléled, és bár kisebb számban és mennyiségben, de újra virágozni kezd, ezúttal az őszi virágzású fajok látványos tárházával.
A biodiverz területeket általában nagy körültekintéssel valósítják meg, a felhasznált keverék csak olyan fajokat tartalmaz, amelyek számos kritériumnak megfelelnek, vagyis olyan növényeket, amelyek nem jelentenek veszélyt sem az emberi egészségre, sem a helyi növény- és állatvilágra, éppen ellenkezőleg, sok felhasznált növény gyógynövényként is ismert. Emellett a növények jó alkalmazkodó- és szárazságtűrő képességgel rendelkeznek, gyökérrendszerük ártalmatlan, véd a talajerózió ellen, virágzásuk változatos formát és színt kínál a teljes szezonban, tavasztól őszig, változó virágzási időszakokkal. A növényeknek értékesnek kell lenniük az állatok számára, menedéket és/vagy élelmet kell nyújtaniuk. E tulajdonságok felismeréséhez bizonyos szintű növényismeret szükséges, ellenkező esetben a hasonló botanikai felépítésű fajok összetéveszthetők. Például a vadkamilla (Matricaria recutita) a hasonló rozetta miatt összetéveszthető az emberi egészségre káros parlagfűvel (Ambrosia artemisiifolia). Bár a biodiverz takarók több mint száz különböző fajt tartalmaznak, rendszeres ellenőrzés és védelem alatt fejlődnek, és minden agresszív, ártalmas gyomot eltávolítanak.
A klímaváltozás korszakában minden olyan felület rendkívül fontos, amely élőhelyet biztosít a növényeknek és állatoknak.
Miközben képzeletbeli és mesterséges világunk növekszik, a természeti világ a maga sokszínűségével és összetettségével továbbra is mindent megtesz az emberi túlélésért. Élelmiszert, energiát és gyógyszert biztosít számunkra, valamint számos ökoszisztéma-szolgáltatást, például szén-dioxid-megkötést, levegő- és víztisztítást. A természet megteszi értünk mindezt, annak ellenére, hogy sok fajt továbbra is a kihalás szélére sodorunk. A túlélés és a szaporodás elengedhetetlen minden élőlény számára a Földön, és minden élőlény alapvető jellemzője.
A jelenlegi kihalási hullám annak a tünete, hogy alapvetően elszakadunk a természettől, és nem vagyunk tudatában annak, hogy ez a világ a mi életfenntartó rendszerünk a Földön. Jelenleg minden nyolcadik fajt a kihalás fenyegeti.
"Ha a méhek eltűnnének a bolygó színéről, az embereknek már csak négy évük lenne hátra."
A CONVERDE – Romániai Zöldtetők, -falak és -homlokzatok Egyesületének oldalárol átvett tartalom
