Az éghajlatváltozás, a gyors urbanizáció és a globális felmelegedés egyre inkább fokozzák a városok zöldterületeinek sürgős bővítésének szükségességét. A Világbank szerint a világ népességének 56%-a városokban él, és ez az arány 2050-re eléri a 70-80%-ot. Ez azt jelenti, hogy 10 emberből 7, világszerte, városokban fog élni. A közelmúlt katasztrofális árvizei és az éghajlatváltozás felerősítette ezeket a problémákat.
A zöldövezetek hozzájárulnak a városi hőmérséklet csökkentéséhez, a levegőminőség javításához, valamint az egészséges és élhető környezet kialakításához a lakosok számára.
Az Európai Unió előírásai és az Egészségügyi Világszervezet ajánlásai szerint a városoknak legalább 26 négyzetméternyi zöldfelületet kell biztosítaniuk lakosonként. Ezt a normát az egészséges városi környezet biztosításához szükséges minimumnak tekintik, de Bukarest és sok más romániai város messze elmarad ezektől a követelményektől. Jelenleg Bukarestben körülbelül 9-10 négyzetméterre becsülik az egy főre eső zöldfelületet, ami messze elmarad az európai normáktól.
Ennek a nagyvárosi hiányosságnak több negatív következménye is van: a zöldfelületek hiánya hozzájárul a városi hősziget-hatáshoz, a hőmérséklet lényegesen magasabb, mint a vidéki vagy zöldebb területeken; a levegő minősége rossz a magas szén-dioxid és egyéb szennyező anyagok miatt; valamint a zöldterületekhez való korlátozott hozzáférés és a szabadtéri rekreációs lehetőségek hiánya negatív hatással vannak a lakók lelki és testi egészségére.
A lakosság életminőségének javítása és az európai normák elérése érdekében a nagyvárosoknak a közeljövőben jelentősen bővíteni kell a zöldövezetek területét. Az előírt szabványok elérése jelentős beruházást és gondos várostervezést igényel, de a társadalom egészségére és jólétére irányuló előnyök teljes mértékben igazolják ezeket az erőfeszítéseket.
E zöldterületek egészséges és esztétikus fenntartása jelentős terhet ró a városvezetésre és a rendelkezésre álló vízkészletekre. Bukarestben a köztéri zöldövezetek öntözése egy igen jelentős tevékenység a helyi közigazgatásban. 2022-ben a Bukaresti Városháza mintegy 2 millió köbméter víz felhasználásáról számolt be nyilvános zöldövezetek, köztük parkok és kertek öntözésére.
Az éghajlatváltozás számos régióban jelentős hatással van a csapadékviszonyokra, ami jelentősen megnehezíti a vízkészletekkel való gazdálkodást, különösen az öntözés terén. Napjainkban a gyakori szélsőséges időjárási jelenségek következtében a vízkészleteink korlátozottak, és a hosszan tartó aszályos időszakokban nagyon körültekintően kell gazdálkodni velük.
Ez a helyzet a városi zöldterületek esetében különösen meghatározó, ugyanis az öntözési igények igen jelentősek.
Számos európai városban szükséges intézkedéssé vált a zöldövezetek öntözésének korlátozása, a víztakarékosság érdekében. Például Spanyolországban, Portugáliában, Franciaországban és Németországban szigorú öntözési szabályokat vezettek be a vízkészletekkel való takarékoskodás érdekében, aszályos időszakokban.
Ezekkel a kihívásokkal szemben fokozott nyomás nehezedik az önkormányzatokra, hogy olyan innovatív megoldásokat találjanak, amelyek optimalizálják a városok zöld infrastruktúráját. Ezeknek a megoldásoknak nemcsak a vízfogyasztás szempontjából kell hatékonynak lenniük, hanem a környezeti hatások csökkentését és a városi biodiverzitás támogatását is elő kell segíteniük. Fenntarthatóbb vízgazdálkodási gyakorlatok – például intelligens öntözőrendszerek, esővíz összegyűjtése és felhasználása, valamint a szárazságtűrő, kevesebb vizet igénylő növények alkalmazása – alkalmazásával a városok hatékonyabban tudnak reagálni a gyors urbanizáció kihívásaira.
Másrészt a szélsőséges időjárási változások, mint például a hosszú aszályos időszakok, majd a heves esőzések, nagy kihívások elé állítják a városi szennyvízrendszereket, amelyek nehezen tudják rövid időn belül kezelni a nagy mennyiségű vizet. Az épített felületek nem képesek hatékonyan elnyelni vagy elvezetni a hatalmas vízmennyiséget, ami gyakran a szennyvízhálózatok túlterheléséhez és a vízkészletek elvesztéséhez vezet.
A zöld infrastruktúra bővítése erre a problémára is megfelelő megoldást kínál, hiszen a felületek természetes szivacsként működnek, amelyek az intenzív esőzésekből igen nagy mennyiségű vizet képesek visszatartani. Így a zöld infrastruktúra elősegítheti a városi szennyvízrendszerek megfelelő működését.
Ebben az összefüggésben a városi tájépítészetnek már nem lehet kizárólag dekoratív jellege; a zöldövezetek számos fontos előnnyel járnak az élhetőbb és egészségesebb városi környezet kialakításában. Az evapotranszpriráció révén jelentősen hozzájárulnak a városi hőmérséklet csökkentéséhez, megtisztítják a levegőt a szén-dioxidtól és egyéb káros anyagoktól, oxigént termelnek, hő- és hangszigetelést biztosítanak, nagymértékben hozzájárulnak a csapadékvíz kezeléséhez, valamint esztétikusabb és barátságosabb városképet teremtenek.
A tájépítészeti projekteknek ezért nem csak a környezet esztétikájára kell összpontosítaniuk, hanem az ökológiai problémák megoldására, a fenntarthatóság és a biodiverzitás biztosítására, valamint a városi ökoszisztéma számára nyújtott előnyök maximalizálására is. Az egyre apadó vízkészletek és a klímaváltozás takarékos vízgazdálkodást igényel, a városi zöldterületeken egyre gyakoribb az öntözési tilalom, ami arra ösztönzi társadalmunkat, hogy olyan megoldásokat találjunk, amelyek minimális infrastrukturális beruházással, maximálisan környezetbarát eredményt nyújtanak.
A pázsitos területek karbantartása rendkívül vízigényes, különösen aszályos időszakokban, amikor intenzív öntözésre van szükség az egészséges növényzet fenntartásához. A gyep gyakori öntözése még a modern öntözőrendszerek mellett is jelentős vízkészlet-felhasználást igényel. A gyep 1 m2-enkénti öntözési arányát az SNiP (műszaki-egészségügyi normák és szabályok) szabályozza. Ez a fogyasztás körülbelül 15-20 l/m2. Ez az optimális arány heti egyszeri vagy kétszeri öntözés esetén. Ha a talaj hajlamos kompaktálódásra, akkor a négyzetméterenkénti fogyasztás 25 l-re nő. Emellett a gyep karbantartása, beleértve a gyakori nyírást, a gyomirtás és a műtrágya kijuttatását, szintén jelentős pénzügyi- és energiaforrásokat igényel.
Az erőforrások kímélése érdekében ajánlott, hogy a városi zöld infrastrukturális projektekben minimális karbantartást igénylő, aszályos körülmények között is jól fejlődő növényeket alkalmazzanak, azokon a helyeken, ahol a zöldfelületek funkciói ezt lehetővé teszik (pl. dekoratív zöldfelületek, rendszeres gyalogos forgalom nélkül).
A rezisztens növények közül kiemelkedő példa a pozsgások családjába tartozó Sedum (varjúháj), amely leveleiben nagy mennyiségű vizet képes tárolni, és nagyon jól alkalmazkodik a szélsőséges időjárási viszonyokhoz. A Sedum szőnyeg 95%-os zöldborítást biztosít közvetlenül az ültetés után, erős, kifejlett gyökerekkel rendelkezik és ellenáll a városi szennyezésnek. Ezen kívül a Sedum növények képesek oxigént termelni (500 m2 varjúhájjal borított terület képes az ember számára egy napra szükséges oxigént előállítani), és jelentős mennyiségű káros anyagot, CO2-t szűrnek ki a levegőből (1 m2 Sedum szőnyeg évente átlagosan 0,4-2 kg káros légszennyező anyagot távolít el).
A Sedum nagy előnye, hogy öntözés nélkül is fenntartható, és jelentősen hozzájárul a városi környezetben a vízkészletek megtakarításához. A növények öntözés nélkül is átvészelik a forró nyári hónapokat, a nyári szezon vége felé a száraz időszakokban a színüket vörös árnyalatokra változtatják, majd az őszi esők beköszöntével újra zöldre váltanak. A Sedum-szőnyeg tehát fenntartható és takarékos megoldást kínál a városi környezet zöld felületeinek bővítésére.
A zöld-villamosvonalak esetében a zöldtetőkhöz hasonló szerkezet alkalmazható, speciális anyagokból összeállított, fokozott vízmegtartó képességű rétegekkel, így biztosítva a növények számára a szükséges nedvességet. Ezek a megoldások hozzájárulnak a csapadékvíz hatékony felhasználásához, csökkentik a városi szennyvízhálózatok terhelését és egyben javítják a városi környezet esztétikai megjelenését. A zöld villamos- és vasútvonalak hozzájárulnak a természetesebb és harmonikusabb városi környezethez, élettel teli hangulatot varázsolva az épített térben.
Hasonló fenntartható megoldás a szárazságtűrő, talajtakaró cserjék és évelők használata, mint például a rozmaring, a madárbirs, vagy a biodiverz vadvirágos ültetvények, változatos, őshonos évelő fajokkal, amelyek egészséges, esztétikus zöld felületeket biztosítanak minimális karbantartással, öntözés és nyírás nélkül.
A világ számos városában sikeresen integrálták a szárazságtűrő növényeket a városi közegbe, mint például:
- Bécs: A város zöldtető-projekteket hajtott végre Sedum és más szárazságtűrő növények felhasználásával a vízvisszatartás javítása és a városi hőszigetek csökkentése érdekében.
- San Diego: Ez a város átfogó megközelítést alkalmaz a csapadékvíz kezelésében, amely szárazságtűrő növényeket is magában foglal, a vízelvezetés szabályozására és a vízminőség javítására.
- Szingapúr: Az innovatív vízgazdálkodási gyakorlatairól ismert Szingapúr fejlett technológiákat fejlesztett ki a víz újrahasznosítására és a hatékony öntözésre, és a várostervezésbe szárazságtűrő növényeket épített be.
A városi környezetben a zöldövezetek fenntarthatóságának kulcsa a szárazságtűrő növények használatában, a vízkészletekkel való intelligens gazdálkodásban és a modern tájépítészeti megoldások integrálásában rejlik. A varjúháj fajták és más szárazságtűrő növények használata lehetővé teszi a fenntartható zöld területek kialakítását a városokban, csökkentve a vízfogyasztást és hozzájárulva a városi ökoszisztéma egészséges működéséhez. Az ilyen területek nemcsak a városok arculatát javítják, hanem hangulatosabbá és élhetőbbé is teszik azokat, hatékonyan alkalmazkodnak az éghajlatváltozáshoz és az egyre apadó vízkészletekhez.
Képek forrása:
Freepik.com
Urban ecosystem services – C/O City (cocity.se)
Why Do Urban Forests Matter? (thecityfixlearn.org)
How Heat Island Effect is Impacting Urban Cities: Building a Smart Grid (envirobond.com)
Washington Floods Expose a Double Threat: Old Drains and Climate Change – The New York Times (nytimes.com)
